ELŐHANG
Mi tagadás, a szerző maga is sokat emleget
jó öreg (jó öreg?) Hans van Breukelent
rossz reggelen, gyűrött (egyre) arcán
a szőkés-vöröses borostán
simogatván mereven,
borotva után nyúlva
morogva.
Az 1956-ban született Johannes Franciscus „Hans" van Breukelen talán éppen a szúrós, örökké félelmes tekintetével babonázta meg a csatárokat, mint később a lágy tekintetű boszorkány, Sergio Goycochea a tizenegyesrúgókat. Igaz, a jól megtermett holland kapus nemcsak szuggerálni tudott, hanem villámgyorsan vetődni, beadásoknál az ötös urává válni is, és a nyolcvanas években a német Harald „Toni" Schumacherrel holtversenyben talán ő oldotta meg legjobban a kapusok közül az egy az egy elleni helyzeteket. Egyik legfontosabb tulajdonsága azonban a hidegvére volt, és az, hogy ha a háló elé állt, mindig nyugalmat sugárzott.
Szülőhelyén, a Biltse Voetbal Clubban ismerkedett meg az alapokkal, majd 1976-ban a közeli Utrechtben lett profi labdarúgó, és négy év múlva már a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott. 1982-ben a legendás menedzser, Brian Clough kérésére az akkoriban a mainál nagyságrendekkel erősebb Nottingham Foresthez igazolt (230 ezer mai eurónak megfelelő összegért), hogy Peter Shilton utóda legyen. Két év múlva azonban hazahúzta a szíve és az egyre erősebb PSV ajánlata, s ebből a klubból vonult majd vissza 1994 nyarán.
Eindhovenben lett ő maga is legenda, hétszeres bajnok, háromszoros kupagyőztes és egyszeres Bajnokcsapatok Európa-kupája-aranyérmes. Csak a múltidézés és a fiatalabbak kedvéért: Guus Hiddink professzor a Benfica elleni 1988-as fináléban a Hans van Breukelen – Eric Gerets, Ivan Nielsen, Ronald Koeman, Jan Heintze – Berry van Aerle, Gerald Vanenburg, Edward Linskens, Sören Lerby – Willem Kieft, Hans Gillhaus csapatot küldte harcba. A finálé végén az orosz rulettben egy roppant fontosat hárító kapuvédő nem mellesleg négyszer lett odahaza az év kapusa, és olyan hátvédek mögött futballozhatott a fent említettek mellett, mint Glenn Hysén, Huub Stevens, Stan Valckx, Gheorghe Popescu, Ernest Faber, Arthur Numan vagy Adri van Tiggelen.
A válogatottban szerzett magának világhírnevet, szerepelvén az 1980-as, az 1988-as és az 1992-es Európa-bajnokságokon, valamint az 1990-es világbajnokságon. Legnagyobb sikerét az oranjéval 1988-ban érte el, amikor győztes és a torna kapusa lett (a fináléban megfogta Igor Belanov büntetőjét), de a többi alkalommal sem lehetett rá panasz. 1992-ben éppen a kontinenstornán búcsúzott, a dánok elleni vesztes elődöntővel: ez volt a 73. fellépése a nemzeti tizenegyben. Történhet bármi, az 1988-as holland csapat, azaz a Van Breukelen – Van Aerle, R. Koeman, Rijkaard, Van Tiggelen – Wouters (E. Koeman), Vanenburg, Gullit, Mühren – Van Basten (Bosman), Van't Schip (Kieft) féle vonulat egy darabka futballtörténelem, és ennek a kapus egy igen fontos szelete. Hősünk nem mellesleg a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS kapus-örökranglistáján a 17. helyet foglalja el, éppen Shiltont megelőzve.
Visszavonulása után sem akasztotta végleg szögre a kapuskesztyűjét (vagy ha igen, vett másikat), mert ma is fellép különféle jótékonysági és gálamérkőzéseken, az egykorihoz meglepően hasonlító fizimiskával és pocakkal. Bár a végzettsége alapján lehetett volna középiskolai tanár is, de inkább a kereskedelemben helyezkedett el, majd kipróbálta magát műsorvezetőként, valamint 1997 és 2000 között az Utrecht technikai igazgatójaként. Segíti a szegény sorsú gyermekeket is, mint egy SOS Gyermekfalu nagykövete. Azóta vállalkozóként tevékenykedik: foglalkozik biztonságtechnikával, kereskedelemmel, a HvB menedzsment révén pedig coachként motivációs tréningeket tart, valamint moderátorkodik. Régi és új szakmáját ötvözve írt egy könyvet a labdarúgásról, arról, hogyan lehet a kedves olvasó még jobb futballista.
| Eddig összesen hat labdarúgónak sikerült egy évben BEK-et, illetve BL-t és Európa-bajnokságot nyernie. Luis Suárez (1964, Internazionale, Spanyolország), Hans van Breukelen (1988, PSV, Hollandia), Ronald Koeman (1988, PSV, Hollandia), Gerald Vanenburg (1988, PSV, Hollandia), Wim Kieft (1988, PSV, Hollandia) és Nicolas Anelka (2000, Real Madrid, Franciaország) ez a hatos. |
