Andreas Brehme korszakos egyénisége volt a német és a világfutballnak, hiszen egyrészt fáradhatatlanul bejátszotta a pálya teljes bal vagy igény szerint jobb oldalát, másrészt mindkét lábával klasszis pontrúgónak számított. Az 1960-ban, Hamburgban napvilágot látott „Andy" Brehme pályafutása annak elképesztő gazdagsága ellenére is kis túlzással egyetlen lövésbe sűrűsödött össze: az 1990-es világbajnokság fináléjában a 85. percben bevágta azt a tizenegyest, amelyet a nagy Lothar Matthäus nem mert elvállalni, felemás cipőjére hivatkozva. Azon a tornán a nyolcaddöntőben a hollandok ellen és az elődöntőben az angoloknak is betalált a bekk (
különösen az előbbi mérkőzésen lőtt örökre emlékezetes gólt), decemberben ki is érdemelte a Bronzlabdát.
Előtte az év játékosa lett Olaszországban. 1998-ig tartó pályafutása során a Kaiserslauternben, a Bayern Münchenben, az Interben és a Real Zaragozában is megfordult. A bajoroknál olyan játszótársai voltak, mint Raimond Aumann, Jean-Marie Pfaff, Klaus Augenthaler, Norbert Eder, Hans Pflügler, Lothar Matthäus, Dieter Hoeness, Ludwig Kögl, Michael Rummenigge, Roland Wohlfarth, Mark Hughes vagy Jürgen Wegmann; az Internél legendás légióstriót alkotott Matthäusszal és Ramón Díazzal, majd az argentint váltó honfitárssal, Jürgen Klinsmann-nal. Milánóban egyébként játszótársa volt 1992-ig Walter Zenga, Giuseppe Baresi, Giuseppe Bergomi, Riccardo Ferri, Nicola Berti, Aldo Serena, Marco Delvecchio és Dino Baggio is, a Zaragozánál pedig együtt rúgta a pöttyöst a spanyol válogatott Belsué, Miguel Pardeza, Cuartero trióval, az uruguayi Gustavo Poyettel és a marokkói, később David Seamant nagyon megviccelő Nayimmal.
A 86-szoros válogatott, három-három vb-n és Eb-n kerettag, mindkét lábával kiválóan rúgó Brehme 37 évesen vonult vissza, és ígéretesen indult edzői karrierje, hiszen állást kapott az élvonalbeli Kaiserslauternnél, de ebbéli munkássága végül nem került be az egyesület aranykönyvébe. 2000-től csak másfél éven át bírta, és amikor az a szégyen fenyegette Brehmét, hogy nemcsak játékosként, hanem trénerként is kipottyan az élvonalból a klubbal, menesztették. A szakember szerint egyoldalú és jogtalan volt menesztése, és csúnya ügy kerekedett a pénzügyi vitából.
Két év után végül leült a másodosztályú Unterhaching kispadjára, de innen is mennie kellett a gyengébb eredmények miatt; majd a VfB Stuttgartnál volt egykori interes mestere, Giovanni Trapattoni jobbkeze kevesebb mint egy esztendeig.
A markánsan őszülő, ma már középen kétfelé fésült, oldalt hátranyalt, jellegzetes szövetségi német hajviselettel harcoló Brehme 2006 óta éli a magát játékosként multimilliomossá kereső munkanélküli edzők unalmas életét: edzéseket látogat, nézőtéren tűnik fel demonstratíve (sorozatunkba is így került be). Kiadott egy életrajzi könyvet, majd egy utánpótlás-edzőknek szóló edzésgyakorlatokat tartalmazó művet is; nem mellesleg előadásokat, motiváló foglalkozásokat tart coachként, azaz üzleti edzőként német, spanyol és olasz nyelven. Gondol azért a kevésbé szerencsésebbekre is: két alapítványon keresztül is rászoruló gyerekeket támogat. A labda gyakorlati rúgásától sem távolodott el, jó karban lévő bayernes öregfiúként tavaly Győrbe is ellátogatott.
