Formaruhában a magyar játékosok a madridi követségen. Balról: Juhász Péter, Kovács József, a megsérült Páncsics Miklós, Rothermel Ádám, Szalay Miklós, Noskó Ernő, Dunai II Antal, Fábián Tibor, Fazekas László, Zámbó Sándor, Szűcs Lajos, Juhász István, Szőke IstvánA magyar csapat edzőmeccsnek gondolt, de végül hivatalos mérkőzést játszott a spanyolokkal 1972. január 12-én. A küldöttség vezetői már kint, Madridban értesültek arról, hogy a spanyolok hivatalos A-válogatott meccsként hirdették meg a találkozót.
A szokatlan időben – és szokatlanul szerény publikum, mindössze 25 000 néző előtt játszott találkozón jól helyt állt a magyar csapat, csak a 83. percben szerzett góllal tudott nyerni a Kubala László által dirigált spanyol együttes. A két szövetségi kapitányt, Illovszky Rudolfot és Kubala Lászlót akkor már közel negyedszázados barátság kötötte össze. A mérkőzésen nem játszhatott Páncsics Miklós, a kor legjobb magyar középső védője, aki (az egyébként magyar edző, Tóth József által irányított) Pegaso elleni edzőmérkőzésen eltörte az arccsontját. A magyar együttesnek (Géczi – Fábián, Kovács J., Vidáts, Juhász P. – Juhász I., majd Szalay, Szűcs – Fazekas, Bene, Dunai II, majd Szőke, Zámbó) nem sikerült gólt szereznie, pedig nem volt rossz passzban: 1971 nyarától 1972 márciusáig csak egy vereséget szenvedett, a spanyolok elleni találkozót bukta el 1-0-ra.