Nem véletlenül jutott eszükbe sokaknak a futballista, mert az 1966-ban született Kraszimir Gencsev Balakov kora egyik legprímább szervezője volt. Az Etar Veliko Tarnovo után (együtt pallérozódott itt egy bizonyos Trifon Ivanovval) 1991-ben került a Sportinghoz, nem akármilyen körülmények között. Eleve csodamód épült fel 1985-ös sérüléséből, majd amikor 1988-ban végre pályára léphetett, elképesztő formába lendült, és hamarosan a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott. 1990-ben formabontó módon aláírt a Levszkihez és a CSZKA Szófiához is, ezért aztán büntetésből maradt, majd egy fél év múlva már a portugálok vitték el. Lisszabonban a középpályán együtt futballozott két honfitársával, egykori klubtársával, Boncso Gencsevvel és Ivajlo Jordanovval, valamint Joao M. Pintóval, Litosszal, Luís Figóval, Peixével és szegény Szerhij Scserbakovval.
Az 1994-es világbajnokságon a nagyvilágnak is megmutatta tudását, bekerült az All-Star-csapatba, aztán a Bundesligába igazolt, a VfB Stuttgarthoz, potom 2.1 millió mai euróért. A svábok aligha gondolták, hogy a 30-hoz közel megvett futballistával bombaüzletet csapnak, pontosabban azt tudták, hogy egy pár idényen át húzza majd őket magával, de azt aligha sejtették, hogy egészen 2003-ig szolgálja majd kenyéradóját. És hogyan!
háromszöget” alkotó bolgár 1997-ben Német Kupa-győzelemhez segítette övéit, 2003-ban pedig Bundesliga-ezüstérmesként vonult vissza onnan, búcsúmérkőzésén gólt lőve. Egyébként kiszemelt utóda sokáig Lisztes Krisztián volt, de végül a magyar fiú nem tudott felnőni a feladathoz. A visszavonulást egyébként csak a profi futballra értette, lévén a sokadosztályú VFC Plauen színeiben még lejátszott pár mérkőzést. Már mint a Stuttgart pályaedzője, lévén a klub azonnal alkalmazta őt ebben a pozícióban, Felix Magath, majd Matthias Sammer mellett.
2005-ben vezetőedzőként vetődött fel neve, de távozott a VfB-től, aztán leült a svájci Grasshoppers kispadjára. Itt két évig bírta, amikor is nem az eredménytelenség, hanem a klubvezetőségben történt változások miatt mondott fel. Hazahúzta a szíve Bulgáriába, ahol a Csernomorec Burgasz mestere lett, ide elcsábította sportigazgatónak Fredi Bobicot. Elbert nem tudta odavinni, mondjuk játékosmegfigyelőnek, pedig lett volna alkalma rábeszélni erre a brazilt, lévén különböző gála- és jótékonysági találkozókon sokszor fellép a nagy trió. 2010 végén ismét felvetődött a neve Stuttgartban, ehelyett az amúgy jó szereplő Csernomorectől is távozott: közös megegyezéssel, anyagi okok miatt.
| „Balakov már benne van a korban, mégis tökéletes fizikai állapotban futballozik. A védekezéssel nemigen törődik, ezt nem is kérik tőle, de ha nála van a labda, roppant nehéz elvenni tőle. A bal lába csodálatos, a szabadrúgásai életveszélyesek, tehát nem szabad faultolni a tizenhatos előterében, aki pedig éppen találkozik vele, annak meg kell előznie, mert szabályosan tényleg nehéz leszerelni. Egyébként úgy tudom, a nyáron visszavonul, és a Stuttgart menedzsereként dolgozik tovább” – nyilatkozta a bolgárról nem sokkal annak visszavonulása előtt Lisztes. |
Pénzügyi válság idején normális stratégia a költségcsökkentés. Barátokként válunk el” – indokolta lépését a 92-szeres bolgár válogatott Balakov, akit Bobic már korábban otthagyott, hazatért hasonló pozícióba a Stuttgarthoz.
Hősünk tavaly nyáron a horvát Hajduk Split kispadjára csücsült le, és 2012 nyaráig kötöttek egymással szerződést a felek.
A splitiek jelenleg (is) másodikak a tabellán a Dinamo Zagreb mögött, nem sokkal lemaradva, olyan rossz edző nem lehet tehát a 45 éves mester – akit csak a csoda és a rosszindulat menthet meg attól, hogy egyszer még bolgár szövetségi kapitány legyen.