Dajka László
![kép]()
1979–1988 Bp. Honvéd SE 231/56
1988–1990 UD Las Palmas 82/12
1980–1988 Magyarország 24/0
A rossz emlékű mexikói világbajnokság után mindenki „menekült” külföldre, ám ez neki csak egy évvel később adatott meg. 1987-ben viszont nem akárhová, hanem a spanyol első osztályba szerződött, s a Las Palmas csapatában három idényt is lehúzott.
- Szabolcsi gyerek vagyok Rakamazról, s Kisvárdán, a testnevelés szakos gimnáziumban lettem először igazolt futballista. Óriási dolog, hogy 17 évesen, egy vidéki NB II-es csapatból magyar ifjúsági válogatott lehettem Rákosi Gyula irányítása mellett. 1979-ben bevonultam katonának, s az NB II-es Ceglédben játszhattam. Történt mindez hétfőn, s szerdán már az Üllői úton a Honvéd színeiben Magyar kupa-meccset játszhattam Nyilasiék ellen. A Honvéd áthelyeztetett. 1980-ben pedig Tichy Lajossal aranyérmet nyertünk, a bajnokság 34 meccséből 32-szer pályára léptem, sőt, bemutatkoztam a Mészöly Kálmán vezette magyar válogatottban is.
- Akkor, 1987-ben azért már könnyebben lehetett kiigazolni, hiszen Bálint Laci után sorra mentek ki a többiek. A spanyol UD Las Palmashoz kerültem, ahol egy évig Kovács Ferenc edzősködött, aki aztán a Videotonnal csodát művelt. Lényeg, hogy a spanyolok egy jól fejelő centert kerestek, eljöttek legalább háromszor megnézni, de Kovács Feri bácsi szava sokat nyomott a latba. Így kerültem ki 200 ezer dollárért, ami akkoriban hatalmas pénznek számított. Három évet játszottam a spanyoloknál, egyet az első osztályban, kettőt a II/A-ban, de mindkét osztály az elithez tartozott. Borzasztó nehéz volt szakmailag, erőnlétileg felvenni a ritmust, valósággal lerobotoltam azt a három évet, de – megérte. A pénz természetesen sokkal több volt, de nem annyival, mint a maiaknak. Körülbelül az öt, hatszorosát kerestem az itthoni fizetésemnek, míg ma, ha kikerül valaki külföldre, akkor a harmincszorosát teszi zsebre… Három év után váltottam, a könnyebb Svájc következett, két évet lehúztam az FC Yverdon-Sportsnál, de aztán 1992-ben egy gerincműtét – ami féléves kihagyással jár – mindennek véget vetett. Pedig lett volna még bennem néhány év, ebben biztos vagyok.
Ezt követően itthon edzőként katasztrofális teljesítményt nyújtott!
Egy jó DVSC-vel az alsóházi rájátszásba szerepelt.
Korábban egy jó BVSC-vel kiesett, egy walesi amatőrcsapat ellenében a nemzetközi kupából.
Majd mindenhol idő előtt távozott! stb.
Egyedül a BKV Előre csapatánál volt valami kis eredménye!
1979–1988 Bp. Honvéd SE 231/56
1988–1990 UD Las Palmas 82/12
1980–1988 Magyarország 24/0
A rossz emlékű mexikói világbajnokság után mindenki „menekült” külföldre, ám ez neki csak egy évvel később adatott meg. 1987-ben viszont nem akárhová, hanem a spanyol első osztályba szerződött, s a Las Palmas csapatában három idényt is lehúzott.
- Szabolcsi gyerek vagyok Rakamazról, s Kisvárdán, a testnevelés szakos gimnáziumban lettem először igazolt futballista. Óriási dolog, hogy 17 évesen, egy vidéki NB II-es csapatból magyar ifjúsági válogatott lehettem Rákosi Gyula irányítása mellett. 1979-ben bevonultam katonának, s az NB II-es Ceglédben játszhattam. Történt mindez hétfőn, s szerdán már az Üllői úton a Honvéd színeiben Magyar kupa-meccset játszhattam Nyilasiék ellen. A Honvéd áthelyeztetett. 1980-ben pedig Tichy Lajossal aranyérmet nyertünk, a bajnokság 34 meccséből 32-szer pályára léptem, sőt, bemutatkoztam a Mészöly Kálmán vezette magyar válogatottban is.
- Akkor, 1987-ben azért már könnyebben lehetett kiigazolni, hiszen Bálint Laci után sorra mentek ki a többiek. A spanyol UD Las Palmashoz kerültem, ahol egy évig Kovács Ferenc edzősködött, aki aztán a Videotonnal csodát művelt. Lényeg, hogy a spanyolok egy jól fejelő centert kerestek, eljöttek legalább háromszor megnézni, de Kovács Feri bácsi szava sokat nyomott a latba. Így kerültem ki 200 ezer dollárért, ami akkoriban hatalmas pénznek számított. Három évet játszottam a spanyoloknál, egyet az első osztályban, kettőt a II/A-ban, de mindkét osztály az elithez tartozott. Borzasztó nehéz volt szakmailag, erőnlétileg felvenni a ritmust, valósággal lerobotoltam azt a három évet, de – megérte. A pénz természetesen sokkal több volt, de nem annyival, mint a maiaknak. Körülbelül az öt, hatszorosát kerestem az itthoni fizetésemnek, míg ma, ha kikerül valaki külföldre, akkor a harmincszorosát teszi zsebre… Három év után váltottam, a könnyebb Svájc következett, két évet lehúztam az FC Yverdon-Sportsnál, de aztán 1992-ben egy gerincműtét – ami féléves kihagyással jár – mindennek véget vetett. Pedig lett volna még bennem néhány év, ebben biztos vagyok.
Ezt követően itthon edzőként katasztrofális teljesítményt nyújtott!
Egy jó DVSC-vel az alsóházi rájátszásba szerepelt.
Korábban egy jó BVSC-vel kiesett, egy walesi amatőrcsapat ellenében a nemzetközi kupából.
Majd mindenhol idő előtt távozott! stb.
Egyedül a BKV Előre csapatánál volt valami kis eredménye!