![]()
Az UEFA rendezvények legsötétebb órájaként emlegetik, ami 1985. május 29-én történt Brüsszelben, a Heysel-stadionban. Az angol huligánok támadása után egy ledőlt támfal 39, zömében olasz szurkoló halálát okozta a Liverpool-Juventus BEK-döntő előtt. A meccset lejátszották, az olaszok nyertek, de ez akkor már keveseket érdekelt.A katasztrófának számos oka és előzménye volt: a 70-es, 80-as évek brit futballhuliganizmusa; a szervezők és a jegyértékesítéssel foglalkozó cégek hibái; a rendfenntartók és biztonságiak felületes munkája; az angol és az olasz szurkolók közötti ellentét vezetett a tragédiához.
Egy évvel előbb angolokat késeltek meg Rómában
A Liverpool a korszak legerősebb csapata volt, sorban nyerte a trófeákat. 1976-tól hét bajnoki címmel, 1977-től négy BEK-győzelemmel a legsikeresebb klub volt Angliában és Európában. Brüsszelbe címvédőként érkeztek, 1984-ben az AS Romát verték, éppen annak pályáján, a Stadio Olimpicóban.
Éppen a római döntő után történtek miatt lehetett arra számítani, hogy az angolok revansot akarnak venni az olaszokon. Az akkori meccs után a hazai drukkerek rátámadtak a vendégekre, verekedtek, néhány angolt megkéseltek. Nem spontán akció volt, hiszen a találkozó előtt a stadion környékén parkoló autókban fegyvereket találtak a rendőrök.
A Liverpool helyszínen tartózkodó sajtósa szerint a római drukkerek a buszmegállókban várakozó angolokra rontottak, a buszvezető pedig nem engedte felszállni a vendégeket, a liverpooliak a rendőrök megérkezéséig a brit nagykövetség épületébe menekültek. Meglepő, de az angol sajtó nem foglalkozott külön az eseménnyel, egyedül a liverpooli Echo számolt be bővebben a szurkolókat ért támadásról.
Alan Kennedy, a Liverpool akkori védője is ezt erősítette meg, amikor az események 25. évfordulója előtt nyilatkozott: „Biztos vagyok benne, ami történt, kapcsolódott a római eseményekhez. Sok szurkolónk volt ott Brüsszelben, akit egy évvel korábban támadás ért az olasz fővárosban.”
Elavult, omladozó stadion
Lerobbant létesítmény adott otthont a 1985-ös BEK-döntőnek. A Heyselt 1930-ban építették, korábban három (1958, 1966, 1974) BEK- és ugyanennyi (1964, 1976, 1980) KEK-döntőt játszottak itt. A meccs idején sok helyen omladozott, a botrány kirobbanása után a két szurkolótábor hatalmas kődarabokkal tudta dobálni egymást.
Hiába volt nyilvánvaló, hogy a létesítmény alkalmatlan egy ilyen súlyú és kiemelt kockázatú esemény megrendezésére, de az illetékesek nem változtattak a helyszínen. Peter Robinson, a Liverpool ügyvezetője is próbált nyomást gyakorolni az illetékesekre, de mindhiába.
A biztonságiak és a jegyelosztás szervezetlensége
A legnagyobb hibát a jegyek elosztásánál, illetve a két szurkolótábor szétválasztásánál követték el a rendezők. Az egyik kapu mögött két szektorban a Juventus hívei, vele szemben kettőbe a liverpooliak kerültek. Az angolok melletti harmadik szektort semleges zónának, főként a belga szurkolóknak tartották fent. A két szektor között egy gyenge drótkerítés és néhány biztonsági próbált ügyelni a rendre.
Mivel Belgiumban rengeteg olasz származású is élt, így sokan jutottak a Juventus-hívek közül ebben a szektorban jegyhez. Az értékesítéssel foglalkozó utazási irodák gátlás nélkül adták el az olaszoknak a liverpooliak mellé szóló belépőket.
A stadionba sem volt nehéz bejutni. A korabeli hírek szerint az egész nap italozó, a meccs idejére gyakorlatilag teljesen részeg szurkolók vagy a jegy nélkül érkezők is simán átjutottak a biztonsági ellenörző pontokon, így koraestére hatvanezren zsúfolódtak össze a lelátókon. Alan Kennedy elmondta, amikor a meccs előtt kisétáltak, látták, hogy kevés a rendőr és a két szurkolótábor egymás mellett van: „Már órákkal a meccs előtt arról beszéltünk, nehogy balhé legyen.”
1985. május 29., 19 óra 10 perc
A találkozó előtt két brüsszeli ifjúsági csapat játszott meccset a döntő két részvevőjének a szerelésében. A félidőben a vörös mezesek 3-0-ra vezettek. Az első komolyabb összecsapás akkor kezdődött, amikor a másik csapat gólt szerzett. Körülbelül 19 óra 10 perckor indult az igazi csata. A stadionból leválasztott kődarabokat dobáltak át, petárdák és rakéták robbantak.
A pályán a meccset gyorsan lefújták. A feldühödött, részeg angol szurkolók könnyedén törték át a két szektort elválasztó drótkerítést, ekkor indították az olaszok felé az első rohamot. Pánik tört ki, a Juventus-szurkolók próbáltak menekülni, de nem volt hova, a szektort lezáró kőfalnak préselődtek. Sokan próbáltak ezen átugorva kiszabadulni, a fal végül nem bírta nyomást és leomlott.
A helyszínen 38, a kórházban egy ember vesztette életét, az áldozatok között 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy ír állampolgár volt. A halottak mellett közel 600 embert szállítottak kórházba.
A botrány ezzel még nem ért véget. A szemközti oldalon helyet foglaló Juventus-drukkerek – látva a társaikat ért támadást és a tragédiát – elözönlötték a pályát, és a Liverpool tábora felé indultak revansot venni. Ekkor már a rendőrség is egyre nagyobb erőkkel próbálta megakadályozni a még nagyobb tragédiát és ha nehezen is, de sikerült az olaszokat visszaterelni a helyükre.
Mivel az UEFA illetékesei és a hatóságok attól tartottak, hogy a meccs elmaradása esetén végképp elszabadul a pokol, a döntő lejátszása mellett döntöttek. A két csapatkapitány hangosbeszélőn próbálta lecsillapítani szurkolóit. A másfél órával később kezdődött mérkőzést a Juventus nyerte meg 1-0-ra: Zbigniew Boniek buktatásáért egy vitatható 11-est fújt a svájci Diana játékvezető, amit Michel Platini belőtt.
A játékosok nem voltak tisztában a tragédia valódi mértékével, erről Paolo Rossi, a Juventus akkor 28 éves csatára beszélt. „Ha tudtuk volna, valóban mi történt, nem lett volna önfeledt ünneplés a meccs után.”
Bruce Grobbelaar, a Liverpool akkor kapusa a lefújás után a Juventus edzőjéhez ment, és azt mondta neki: „Sajnálom, ami ma történt, sajnos a mi hibánk. A trófea legyen emlékmű a halottak tiszteletére.”
Több, akkor játszó olasz játékos is megemlítette, a mai napig nem büszke arra a győzelemre, Marco Tardelli például a rendőrség felelősségét is felveti: „Ha kinyitják a szektor előtti kapukat, nem omlik le a fal.”
Kitiltották a briteket Európa futballstadionjaiból
Hivatalosan csak az angol szurkolókat tették felelőssé a tragédiáért, az UEFA ellenőre is ezt írta a jegyzőkönyvbe. Az esemény szervezői, a Heysel-stadion üzemeltetői, a biztonsági és rendőri erők ellen soha nem indult nyomozás.
Május 31-én Margaret Thatcher miniszterelnök utasítására az angol szövetség valamennyi klub nevezését visszavonta az európai kupaküzdelmekből. Két nappal később az UEFA határozatlan időre kizárta az angolokat, június 6-án pedig a FIFA az egész világra kiterjesztette a tilalmat, igaz, később ezt némileg enyhítette
A kizárás végül öt évig tartott. A Liverpool a korábbi határozat értelmében még plusz három évig nem vehetett volna részt európai kupameccseken, de ezt is egy évre csökkentették. Az öt év alatt összesen 17 angol klub maradt le a BEK, a KEK és az UEFA-kupa küzdelmeiről.
Börtönbüntetés a huligánoknak
A brüsszeli tragédia után hiába próbáltak az angolok szigorítani a szabályokon, és megállítani a futballhuliganizmus terjedését, az 1989-es hillsborough-i tragédiának is meg kellett történnie, és újabb 96 embernek meghalnia, hogy végre radikális lépéseket tegyenek. Igaz, Sheffieldben a szervezőket terhelte a felelősség a tragédiáért.
A Heysel-katasztrófa után a brit rendőrség nagy erőkel nyomozott az elkövetők ellen. A balhéról 17 perces filmet készítettek, amelyet bemutattak a tv-ben is, a gyanúsítottak fotóit az újságokban publikálták.
Végül 27 embert tartóztattak le emberölés vádjával, közülük többen kerültek már összetűzésbe a rendőrséggel korábban is a futballmeccseken elkövetett balhék miatt. Négy évvel később született ítélet az ügyben, 14 liverpooli szurkolót ítéltek el 3 évre, gondatlanságból elkövetett emberölés miatt. Sokuknál a büntetés felét végül elengedték, de máig tisztázatlan, hogy ki mennyi időt ült le.
Az éjszaka, amelyet Brüsszel soha nem felejt el
A világszerte élőben közvetített tragédia sokkolta a közvéleményt. A Juventus szurkolói máig nem emésztették meg, ahogy az olasz klub kezelte az eseményeket. Semmi nem tettek a tragédiában elhunyt drukkerek családjainak megsegítésére, nem emeltek emlékművet a halottak tiszteletére. A liverpooliak – amellett, hogy elismerték sajátjaik hibáját – azt sérelmezték, hogy soha nem indult vizsgálat a biztonsági erőkkel, illetve az UEFA helyszínt kijelelő bizottsága ellen, a jegyelosztással kapcsolatban.
Másutt azóta is rendszeresen emlékeznek. A 15 éves évfordulón az olasz válogatott tagjai egy-egy virágot helyeztek el (az akkor már Baldwin király-stadionra keresztelt és átépített) létesítményben. Öt éve emlékművet avattak fel a stadionnál, amelyen 39 égő világit.
2005-ben, éppen a 20 éves évfordulón találkozott újra a két csapat a BL negyeddöntőjében. Liverpoolban a hazai szurkolók egy hatalmas élőképpel emlékeztek, amelyen az Amicizia (barátság, olaszul) felirat volt. A torinói visszavágón a Juventus-szurkolók viszont petárdákkal és rakétákkal támadtak az angolokra.
A Heyselben a tragédia után nem rendeztek több futballmeccset. Közel egy évtizeden át csak atlétikaversenyek voltak, 1995-ben lebontották a létesítményt. Helyén 1996-ban nyílt meg a Baldwin király-stadion.
Formaruhában a magyar játékosok a madridi követségen. Balról: Juhász Péter, Kovács József, a megsérült Páncsics Miklós, Rothermel Ádám, Szalay Miklós, Noskó Ernő, Dunai II Antal, Fábián Tibor, Fazekas László, Zámbó Sándor, Szűcs Lajos, Juhász István, Szőke István
