Út Mexikóba, avagy a kezdetektől a selejtezőkig 2/1

Az előző kétrészbenáttekintettük, milyen okok vezettek a kapitányváltáshoz, hogy és miért került Mezey György kezébe a kormánykerék – és elbúcsúztunk Mészöly Kálmántól.
Ne feledjük, 1983 nyár végét, ősz elejét írjuk, érdekességképp megemlítjük, ezzel a cikksorozattal párhuzamosan elindítottuk Időkapszula sorozatunkat is, mely fordulóról fordulóra mutatja be, hogy a labdarúgó válogatott mellett (vagy inkább mögött) hogyan is zajlott a hátország pontvadászata.
Mezey Györgynek tiszta a cél.  Az 1984-es franciaországi labadarúgó EB selejtezőit féltávnál elbuktuk. Olyan behozhatatlan hátrányba kerültünk (ne feledjük, mögöttünk már csak Luxemburg tanyázott a tabellán), hogy az egyetlen reális célkitűzés az lehetett csak, a hátralévő három selejtezőn a tisztes helytállás mellett építsük fel a jövő csapatát, amely tabula rasa alapon sikerrel vívhatja ki, hogy ott lehessünk a mexikói foci VB-n. (Eredetileg kolumbiai lett volna, de ők végül nem vállalták. Történetünk idejére Mexikó már hivatalosan is megkapta a rendezés jogát beugróként.)


Mezey első mérkőzése rögtön nem kisebb ellenfelet hozott el nekünk Budapestre egy barátságos (előkészületi) meccs keretében, mint a Német Szövetségi Köztársaság válogatottját. Ebben a felállásban természetesen mi voltunk a „kiscsapat”, a Jupp Derwall által irányított NSZK pedig a „nagycsapat”.  Akkoriban ők voltak az EB-cím birtokosai, illetve a VB ezüstérmesei. A nyugatnémetek kezdőjében hét olyan játékos szerepelt, akik játszottak az olaszok elleni döntőn (Schumacher, Bernd és Karl-Heinz Förster, Briegel, Hansi Müller, Littbarski). Mezeynek meg pont aznapra dobta az élet, hogy a legjobbjait két csapatra kellett szétszednie, hiszen az előmeccsen az olimpiai válogaott vívott sorsdöntőnek tűnő meccset a szovjetekkel.
Mégis maradt kikből gazdálkodnia az újonc kapitánynak. A preferált kapusait (Kovács Attila és Disztl Péter) az olimpiai csapatnak adta, így Zsiborás megkérdőjelezhetetlen volt, a védelemben két abszolút újonc, Farkas a Vasasból, Róth a Pécsből, Garabát és Varga Kacsát már senkinek nem kell bemutatnunk. Innentől lesz stabil válogatott Kardos és Péter Zoltán Egerszegről (utóbbi csereként állt be), csatárposzton is pályára lép egy újonc, mégpedig a PMSC-ből Mészáros, három év jegelés után előkerül újra Dajka. Csongrádi már elég régi motoros, Burcsával meg Mészöly alatt is találkozhattunk már. Nyilasi és Szokolai ezúttal pedig először jön haza Ausztriából, hogy hazája válogatottját segítse. Látható, Mezey bátran felforgatta az addig Mészölytől megszokott felállást, sőt, játékrendben is kezdett valami egészen más körvanalazódni. Annak ellenére, hogy az ellenfél nem akárkikből állt, nem nagyon találták az ellenszerét az új alapsémának. Ők sem vették félvállról a meccset, rögtön két kapufával nyitottak.. Aztán a félidő vége előtt Varga remek beadását követően Nyilasi fejesből szerzett vezetést.

A második félidőben kiütközik végül a nagyobb tudás, vagyis leginkább az összeszokottság, Völler révén egyenlítenek a nyugatnémetek. Összességében nagyon jó bemutatkozás volt ez Mezeytől, de az egész újjáépített csapattól is.

A jó bemutatkozást követően folytatódhattak az EB selejtezők. Ekkor ki gondolta volna, hogy alig fél év múlva az EB-re már kijutott válogatottak az MLSZ székházban egymásnak adják a kilincset, hadd mi legyünk azok, akikkel a kontinesviadal előtt utolsó éles, gyakorló meccsüket játszhassák...
Következtek az angolok. Ez a meccs semmi másra nem volt jó, mint hogy lámpást adjon Mezey kezébe és megmutassa, nagyon hosszú az út még előttünk, ha nagyon komoly terveink vannak. Az angolok gyakorlatilag átgyalogoltak rajtunk úgy, hogy egy percig nem volt kérdéses a mérkőzés kimenetele.

Persze Mezey nem lett volna Mezey, ha nem folytatja a kísérletezést. Ismét egy újonc, ezúttal a kapuban. Csepelről Kovács Attilát hívta be a kapitány. Újra szerepet kap Csonka Gyula Győrből, bár ez igazándiból csak arra volt jó, hogy Mezey lássa, a jobbhátvéd poszton tovább kell keresgélnie. És pályára lép négy év szünet után Nagy Antal, aki ezután évekig lesz a válogatott meghatározó játékosa.
Beigazolódott a teljes papírforma, az angolok toronymagasan vezették a csoportot, ha lett volna akkor világranglista, mi soha nem látott mélységben lettünk volna, körülbelül Szvázifölddel és a Lakatlan Szigetekkel egy szinten. Szokatlan, rideg valóság volt, de sorozatban a negyedik tétmeccsén kapott ki a magyar nemzeti tizenegy, ami azelőtt még soha nem fordult elő.
 Két héttel később jöttek a dánok a Népstadionba. Első ránézésre, miután az angoloknak egyedül ők voltak vetélytársai (végül ők ketten juttotak ki az EB-re is), ez megint nem annak a meccsnek tűnt, ami magyar győzelemmel fog végződni. Ettől függetlenül folyik tovább a csapat keresése, illetve inkább építése. A keresés sem lenne önmagában rossz kifejezés, de ez nem elképzelés nélküli keresgélés volt a pillanatnyi, bajnokikon nyújtott formák alapján. Dehogy! Mezeynek nagyon céltudatos elképzelései voltak embereket illetően, csak meg kellett várni a megfelelő pillanatot, hogy bedobhassák őket. Így húzhatta fel első alkalommal a címeres mezt Csuhay a Videotonból és Kőhalmi Gábor a Csepelből. És folyik az építgetés elől is. Törőcsik kap szerepet, amolyan irányítóként, elől pedig bevetésre kerül a bombaformában játszó, a Dózsában rendkívül gólérzékeny Kiss Sándor.

  Két héttel később jöttek a dánok a Népstadionba. Első ránézésre, miután az angoloknak egyedül ők voltak vetélytársai (végül ők ketten juttotak ki az EB-re is), ez megint nem annak a meccsnek tűnt, ami magyar győzelemmel fog végződni. Ettől függetlenül folyik tovább a csapat keresése, illetve inkább építése. A keresés sem lenne önmagában rossz kifejezés, de ez nem elképzelés nélküli keresgélés volt a pillanatnyi, bajnokikon nyújtott formák alapján. Dehogy! Mezeynek nagyon céltudatos elképzelései voltak embereket illetően, csak meg kellett várni a megfelelő pillanatot, hogy bedobhassák őket. Így húzhatta fel első alkalommal a címeres mezt Csuhay a Videotonból és Kőhalmi Gábor a Csepelből. És folyik az építgetés elől is. Törőcsik kap szerepet, amolyan irányítóként, elől pedig bevetésre kerül a bombaformában játszó, a Dózsában rendkívül gólérzékeny Kiss Sándor.






Ha figyelembe vesszük, ami az elkövetkezendő, közel három évben történt – persze utólag könnyű –, azt mondhatjuk, ez volt az első olyan meccse Mezeynek (és persze a válogatottnak), amin tisztán kirajzolódott a kapitány taktikai koncepciója. Bátor letámadás, labdaszerzés, meg nem alkuvó küzdőszellem. Látványosan kezd összeállni a Róth-Kardos-Nagy Antal tengely, látszik, mi az elképzelés a szélsőhátvéd posztokon. Mindezek mellett eltörpül a tény, hogy majd egyszercsak érkezik Sallai, hogy Csuhay csak kiegészítő ember lehessen, a kapusposzt évekre megoldódni látszik, ennek ellenére Kovács Attila (és Kőhalmi) eltűnik majd a magyar labdarúgás szennyének és mocskának a sülyesztőjében, jön a Nagy Honvéd Hegemónia, úgy, hogy Kiss többet nem lesz válogatott, Pölöskeinek sem sok van hátra, csakúgy, mint Törőcsiknek, akit, gyakorlatilag, Détári nyugdíjaz majd másfél év múlva. 1984. majd alapjaiban írja át a válogatott sorsát és haladási irányát. Mezey ugyanúgy szembetalálja magát a menetelő Honvéddal, mint Mészöly az ETO-val, a bundaügy pedig alapjaiban rengeti majd meg (nem először és nem utoljára) az egész magyar labdarúgást.
December elején, másfél hónappal a dánverés után volt még egy kötelező penzum, utolsó selejtező mérkőzés Szalonikiben a görögök ellen. És ha valaki azt hiszi, Mezey (és csapata) úgy tervezte, évvége van, csak legyünk már túl rajta, az hatalmasat téved. A mérkőzést eleve olyan esőben rendezték, hogy ha ez nem decemberben van és lett volna az UEFA naptárban hely a halasztásra, Igna, a román játékvezető nem engedi lejátszani a találkozót. Voltak percek, amikor a normál, fenti kameraállásból a vízfüggöny miatt semmi nem látszódott abból, ami a túlsó oldalvonalnál történt, ilyenkor adta be a rendező a lenti kamera képeit.

A csapat ismét jelesre vizsgázott küzdeni tudásból, akaratból, hozzáállásból. Mezey első olyan meccse volt, mikor nem kényszerült nagyobb változtatásra az előző mérkőzéshez képest. A mérkőzés maga nem indult túl jól, hat perc után a görögök kihasználják az első lehetőséget, de a félidő végére az előny már nálunk van! Előbb Törőcsik buktatásáért kapunk büntetőt, amit Kardos belerúg a kapusba, de a kipattanót értékesíti, majd öt perccel a szünet előtt Törőt már szabálytalanul sem tudják szerelni, rúg egy rá jellemző, rafinált, kapusalázó gólt.

Törőcsik ekkor még csak huszonnyolc éves, de ha hiszik, ha nem, pályafutásában a sárguló leveleket szimbolizálja, hogy ez volt címeres mezben az utolsó gólja.
Az 1983-as év akkor lesz kerek, ha megemlítjük, hogy a görögök elleni meccset úgy játsszuk le, hogy egy nappal előtte kisorsolták a VB selejtezőcsoportjait. Egy négyes csoportba kerültünk Ausztriával, Hollandiával és Ciprussal.

A négyes csoport ma már megmosolyogtató dolog. De ne feledjük, a nyolcvanas években még egész más volt Európa geopolitikai térképe. Akkor még stabilan állt a szocialista világ bástyája, a Szovjetunió. Akkoriban e mesterséges hatalom, melybe annak idején minden tagállam „önként kérte felvételét” oly megrendíthetetlennek tűnt, hogy a széteséséről beszélni nem az eretnekség kategóriájába tartozott, hanem patológiai eset lett volna, és sokszor annak is tekintették. Mert ezekben az időkben már ott is más szelek fújdogáltak, a másként gondolkodókat már csak elvétve küldték munkatáborba, azokat zömmel meghagyták a hibázóknak. A rendszer ellenségeit viszont igen nagy szeretettel dugták a bolondokházába rendes flepnivel, mondván, aki nem érzi jól és kellőképpen szabadnak magát, az bizonyára nem normális. Ugyanekkor még Titotól megörökölt apparátusa vasmarokkal tartotta egyben az épülő szocializmus ellenbástyáját, Jugoszláviát, egy állam volt Csehszlovákia is. Összesen 32 ország indult a kontinensen, csaknem feleannyi – 14 – helyért. És ha hozzávesszük, hogy Liechtenstein labdarúgó szövetsége alig volt egy éves, és így nem indultak a selejtezőkben, Andorra, a Feröer-szigetek és San Marino  sem tagja még a FIFÁ-nak, a harminckettes összlétszám már egészen érthető.

A csoportbeosztással nem jártunk rosszul. A hollandok akkor nem számítottak kiemeltnek, sőt, őket mögülünk húzták a harmadik kalapból. A sorsolás kedvezményezettjeit az előző VB-n szerepelt csapatok alapján állították össze, hol volt még akkor európai- és világranglista! Mindezek mellett a hollandok már akkor baromi erősnek számítottak, ez volt a Gullit-generáció felvezetése. Annak ellenére, hogy papíron harmadikvonalbeli együttesnek számítottak, a kutya nem örült nekik, én például máig emlékszem, a bolgárokat szerettem volna kapni helyettük. A sorsolás rögtön átírta 1984. tavaszát, az osztrákokkal volt már egy meccs lekötve és folytak az egyeztetések még egy bécsi visszavágóra is a tavasz folyamán. Összességében kerülhettünk volna nehezebb csoportba is, mondjuk egy lengyel-belga-görög, egy francia-jugoszláv-NDK, akár egy NSZK-csehszlovák-svéd leosztásba is. Azt mindenesetre előre tudtuk, konkrétan három lehetőségünk van kijutni Mexikóba. Az első az volt, hogy megszerezzük a csoport első helyét, hát finoman fogalmazva, aki erre gondolt, az kaphatott volna egy direkt beutalót egy szovjet másként gondolkodó mellé a moszkvai сумасшедший дом-ba. Második lehetőség csoportmásodikként egy pótselejtező, ebben azért sokan bíztunk, hogy legalább a lehetőségig eljutunk, aztán jöjjön egy oda-visszavágó ki-ki alapon. De hogy milyen erős volt az európai dominancia a világ futballjában, azt mutatja, hogy lett volna egy harmadik esély is: mégpedig az, hogy mint „legjobb pótselejtezős kieső”, játszhattunk volna az Óceánia Csoport (Ausztrália, Új-Zéland, Taiwan és – valaki nagyon elnézhette a térképet – Izrael) győztesével.
Az érintettek (mi, hollandok, osztrákok, ciprusiak) véleménye nagyjából megegyezett az akkori erőviszonyokról. Mindenki holland továbbjutást várt és senki sem számolt Ciprussal. Ők maguk sem a mérleg nyelve szerepre törekedtek,  Az osztrákok és a hollandok a saját maguk továbbjutását várták, mi a hollandokét, illetve a második helyért, úgy éreztük, minden esélyünk megvan harcba szállni szomszédainkkal. A ciprusiak akkor még bőven csak azon a szinten voltak, hogy fogadkoztak: otthon, Limasszolban, senkinek nem adják olcsón a bőrüket.

Az 1983-as év végére kialakult a válogatott következő tavaszi programja. Egy stuttgarti teremtornával kezdünk rögtön január elején. Pénzdíjas verseny, teljesen új szemlélet, elküldik a benidormi edzőtáborozás előtt a fiúkat, kimondva: nyerjék meg és szálljanak be a nyereménnyel a spanyolországi felkészülésbe. Kint lekötöttünk már egy mérkőzést a spanyol válogatottal, március végén meg egy jugoszláv-török körúton veszünk részt. Az „elveszett” osztrák meccs helyett Budapesten látjuk vendégül cserébe a spanyolokat.
Lassan, de biztosan alakulnak a dolgok Mezey keze alatt, az őszi pár mérkőzés alatt a csapat visszaszerzi a közönség és a közvélemény bizalmát  A következő részünkben áttekintjük 1984. tavaszának eseményeit. Alig több, mint fél évünk van az első selejtezőig. Dolog meg van bőven...